---

Friss hírek

---

---

Képgaléria
Archívum

Névadó ünnepség

Így kezdődött:

1999 novemberében, egy vezetőtanács ülésen kezdődött az iskola névadó ünnepségének megszervezése. Az első dolog amit elkellett dönteniük az volt, hogy milyen nevet adjanak az iskolának.

A következő nevek kerültek szóba:

1. Petki János

2. Szent László

3. Biás István - Teleki Téka levéltárosa

4. Derzsi János - Alapítványa a derzsi és muzsnai tanulók továbbtanulásáért

5. János Zsigmond

A vezetőtanács végül a János Zsigmond név melett döntött. A pedagógusok, már a tanfelügyelőség jóváhagyása előtt elkezdték szervezni az ünnepséget. Felosztották maguk közt a feladatokat, és nekifogtak az előkészítési munkálatoknak. Az iskola 2000. május 21.-én vette fel a János Zsigmond Általános Iskola nevet. A névadás egy ünnepség keretében zajlott, amely Istentisztelettel kezdődött. Az Istentiszteleten igét hirdetett Katona Dénes unitárius lelkész.

A meghívottak közül ünnepi beszédet tartott:

Ballok Csilla - iskolaigazgató

Bondor István - Hargita megye Tanfelügyelőségének képviselője

Radics József - a darányi testvériskola igazgatója

Vilányi László - a darányi testvérközség polgármester

Bán Gergely - polgármester

Asztalos Ferenc - parlamenti képviselő

Lőrincz József - iskolánk volt tanára

Kovács Irén - iskolánk volt tanárnője

Dr. Rezi Elek - az Unitárius Egyház főjegyzője

Az ünnepi beszédeket követően sor került egy emléktábla leleplezésére, amely János Zsigmond arcképét ábrázolja. Ezt követte az iskolazászló felavatása, ahol Dénes Tímea, az iskola volt tanítványa ismertette a zászlón levő szimbólumokat. A rendezvény ünnepi műsörral zárult.

Szavaltak:

Szalay Zsuzsa (egyetemi hallgató)

Elekes Zoltán (III. oszt.) - Kányádi Sándor: Szeretnélek

Ballók Ágnes (VIII. oszt.) -Tompa Mihály: A madár fiaihoz

Dénes Emőke (VI. oszt.) - Vass Albert: Üzenet haza

Pál Erika (tanítónő) - Ábrányi Emil: Él a magyar

Ádám Zsolt (tanár) - Tompa Mihály: Vallomás

Énekek:

a székelyderzsi vegyes kórus: Beethoven: Búcsú az erdőtől, 400 év zsoltára

Ballók Emőke (tanítónő) - szólóének

székely néptánc: I-IV osztály

Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet derzsi tánca

Az ünnepély előkészítésénél lelkes segítőkre találtak, akiknek ezúton is megköszönik támogatásukat, erőt, egészséget kívánva nekik.

A következő cégek vállalkozói támogatták ünnepélyünket:

Manna KFT - től: Katona Dénes

Brooklyn KFT - től: Brók Dénes

Kulacs KFT - től: Kónát Levente

Ramocsa KFT - től: Asztalos Endre és Kinda József

Denkon KFT - től: Dénes Ferenc

Const - Ern KFT - től:Szalay Klára

Magánszemélyek részéről:

Dénes Csaba

Veres Ferenc

Kovács Zoltán

Dénes Levente (Bódi)

Kovács Dénes

Menyhárt Zoltán

Zoltáni Attila Zoltán

Bálint Árpád

a Dénes család, ugyanakkor a derzsi unitárius egyházközség, Derzs község helyi tanácsa és a helyi RMDSZ.

Ezúttal szeretném megköszönni a szülők és nagyszülők segítségét is, akikre mindig számíthatunk. És nem utolsósorban egy lelkes tettre kész pedagógusközösségre: Ballok Csilla, Kerestély Katalin, Brók Enikő, Ballók Katalin, Pál Erika, György Margit, Dénes Melinda, Ádám Zsolt, Ballok Emőke, Biás Ákos, Dénes Juliánna, Dénes Mária, Zoltáni Hajnal, valamint a kisegítő személyzet Dénes Rózália és Brók Melinda.

Miért éppen János Zsigmond?

Mert ő volt Erdély első unitárius fejedelme.

"Akié az iskola, azé a jövő" elvet vallotta János Zsigmond, amikor különös gondot fordított az ifjúság szellemi fejlődésére. Az ő neve művelődési szempontból is új korszakot jelentett. Pártolta a tudományt, a művészetet, elősegítette a nemzeti oktatás és nevelés ügyét. Mindezek összhatása a magyar nemzeti művelődésnek olyan lendületet adott, hogy Erdélyben a művelődés János Zsigmond alatt többet haladt, mint máskor egy egész századon át.

A magyar történelem szempontjából János Zsigmond nem test, hanem szellem és eszme. A szabadelvűség, soha el nem múló örök érdeme János Zsigmondnak. Nem volt pattogó határozottság, hanem szelíd, higgadt szemlélő és cselekvő. Erős meggyőződés és bátorság jellemzi. Szellemének szelíd, melegítő tüzét ma is érezzük.

Az emberi nagyság viszonylagos. Tökéletes ember nincs és nem is volt a földön. János Zsigmond egyéniségét is kisebb fogyatkozásaival együtt kell elfogadnunk, mert azok együtt jelentek meg. De azért hegyes alakját, aki csodálatos dicsőség illeti meg, mint azon kortársaiért, akik dühöngve romboltak és pusztítottak. Mint koronás fő, vallási szabadelvűségével irányt mutatott nemcsak Erdély fejedelmeinek, hanem az egész világ uralkodóinak.

Mint tündöklő fénysugár emelkedik ki, ő a XVI. század tűz, fény és világosság diadalra jutása. Míg korának főnemességének a rablás, fosztogatás, az erőszak jellemezte ebben a zord időben, ő a krisztusi szeretet képviselője, aki az emberi boldogságot gyarapítani, s a nép sorsán javítani törekedett. Benne megvolt a gyermek szelídsége, a férfi komolysága s az öreg bölcsessége.

Mindenben csak az igazságot s annak lehetőségeit vette figyelembe. Atyjától gyenge testet, de arany lelket örökölt s megbecsülte a zászlót, melyet édesapja büszkén emelt fel a magyar nemzeti eszme megmentésére. Szelleme s a benne felfogott isteni szikra bennünk él nekünk megmarad, mint a szabadelvűség eszményképe.

János Zsigmond nemcsak a miénk, unitáriusoké, hanem az egész magyar protestánsizmusé, akik mindannyian adósok neki a hálával. Legyen ő a miénk, a mi eszményképünk.

Kapcsolódó cikkek: