
"Petres Albert és Boros Juliánna, pedagógusok. Petres Albert 1930-tól 1943-ig tevékenykedett Székelyderzsben, felesége 1932-től 1944-ig. A székely falu unitárius népét nagyon megkedvelték,és kölcsönös tisztelet, szeretet jellemezte együttműködésüket. Tudásuk, tehetségük szerint híven szolgálták a nehéz sorsra ítélt falu népét, az iskolások anyanyelvű oktatását. Az oktatás az állam nyelvén történt, de ők a hétvégeken magyarul is oktatták a gyermekeket. Megismertették őket a legszebb irodalmi alkotásainkkal, a népdalainkkal, nemzeti értékeinkkel."
(Fekete Ödönné Petres Erzsébet)
A Dávid Ferenc Dalkör 1932-ben Székelykeresztúron EZÜSTSERLEG díjat nyert. A Méltóságos és Főtisztelendő Egyházi Képviselő Tanács 1932. szept.22-én tartott ülésén elismeréssel nyilatkozott a székelyderzsi dalárda szerepléséről és a tanító úrnak külön köszönetet mondott, írásban. A felvétel a képző kertjében készült. A székelyderzsi dalárda középen látható.
Karvezető: Petres Albert
A székelyderzsiek lájbián kis fehér szalag látható.
A kántori lakás mellett, a födszíntes épületben az óvoda működött. A képeslapot 1929-ben nyomtatták Szamosújváron, Kováts István székelyudvarhelyi fényképész felvételei alapján.
A kántori lakás kertjében az akkori kornak megfelelő méhészeti oktatás is folyt. Nemcsak idegnyugtató tevékenységnek bizonyult, hanem ismeretátadásként is hasznos volt.
A második bécsi döntés után Székelyderzs Dél-Erdélyben maradt, de mezőgazdasági területeinek egy része Észak-Erdélybe került. A falu lakói fényképes igazolvánnyal léphették át a határt, ha földjeiket művelni akarták.
1932. Az ÁLLAMI ISKOLA épülete és az igazgatói lakás. Az épület mögött udvar és iskolakert, gyümölcs-csemetéket neveltek, a fiúk elsajátították a gyömölcstermesztés alapismereteit.
A derzsi népiskola első évtizedei
Rekviem egy néhai székelyderzsi tanítóért
Pedagógusi helytállás - emberként, magyarként